Adó

Hétvégén vettem a bátorságot és elkezdtem kitölteni az elektronikus adóbevallási nyomtatványt. Beírtam a magyarországi jövedelmem, és azt mutatta, hogy bizony jár vissza pénz, majd beítam az angolt is, és jött a hideg zuhany. 300 ezer forint adóhátralékot mutatott a gép. Ugye nem kell mondanom, hogy kicsit kétségbe estem?! Nem nagyon értek én ezekhez az adópapírokhoz. Szóval összeszedtem a papírokat, átadtam anyámnak, akinek van adószakértő ismerőse. Majd meglátjuk, mi lesz a vége. Nagyon remélem, hogy nem kell befizetnem semmit, elvégre kint is adóztam, még ha keveset is, és az is visszajárna, mert nem értem el az adózáshoz szükséges minimum bevételt.
A friss teveimről ma-holnap a másik blogon fogok írni.

Lesz folytatás

Mint a címben. Azt még nem tudom, hogy melyik blogon, de most úgy néz ki, lesz folytatás.
Egyelőre a lehetőségek felmérése folyik. Majd beszámolok.
Ui.: A szemműtét jól sikerült. :)

Az idő megszépítő távlatából

Három hét Londonnal vagyok adós.

Szóval a következők történtek velem szigorúan nem időrendi sorrendben.

A Stonehenge-Salisbury-Winchester kirándulást elhalasztották egy héttel, mert a sofőr megbetegedett és nem tudtak mást küldeni helyette. Persze a sofőr nem telefonált be, a mi kísérőnk kezdett utána telefonálni a busznak, és jó háromnegyed órát fagyoskodtunk mire kiderült, hogy hiába keltünk fel korán reggel. Szerencsére egy héttel később megtartották a túrát, és akkor már két osztálytársam is jött, így nem egyedül voltam végig. A Stonehenge-nél elkapott minket egy nagy zuhé, és egész nap lógott az eső lába, vagy esett is. Kénytelen voltam sálat venni magamnak az ajándékboltban. Ami rossz volt, hogy a buszban csak a légkondi működött, a fűtés nem. Azért túléltük. A szél és esőálló dzsekim jól vizsgázott. Arra nem gondoltam, hogy az arról lecsorgó eső majd mind a nadrágomon köt ki. :o) Amúgy a kövek nagyobbak, mint hittem, és sokkal több időt is el tudtam volna ott tölteni, mint amit lehetett. A salisbury-i katedrális valami csodálatos! Láttam a legépebben fennmaradt Magna Carta példányt élőben! Nagy élmény volt az is. Winchester nem hagyott bennem nagyon mély nyomokat, mert bár a katedrális ott is szép volt, éppen mise kezdődött és nem túl udvariasan tessékelték kifelé a turistákat,közük engem is. :o( Összességében jó volt, csak kicsit rohanósra sikerült az a nap.

A banyáról, akinél laktam kiderült, hogy nem engem tüntet ki a bunkóságával, hanem egyszerűen ilyen. Ezt arra alapozom, hogy mikor mondtam neki, hogy nem szeretem ezt vagy azt, többé olyat nem csomagolt. Mindenesetre örülök, hogy többé nem kell látnom.

A suliban másfél hét alatt kikönyörögtem, hogy legalább egy hősugárzót tegyenek be a termünkbe. Ettől sokkal jobb lett a helyzet. Én még így is kabátban ültem, mert éjszaka otthon átfagytam annyira, hogy nem is olvadtam ki egész nap. (A 6 hónapból 5 hónapot folyamatosan fáztam.) A practise class-os tanáromhoz odamentem másfél hét után, hogy szeretnék erősebb csoportba járni, amit ő helyeselt is, így másnaptól már a szintemnek megfelelő csoportba jártam. Ekkor a normál csoportom még jó volt. Ott voltak olyan diákok, akiknek a szintje az enyémhez közel volt (felülről), és a tanár inkább hozzánk igazította az órák menetét. Az utolsó hétre viszont én maradtam egyedül az erősebbek közül, és erősen leszállította a tanár a színvonalat. Akkor már unatkoztam azokon az órákon, de már nem volt értelme semmit sem csinálni.

Londonban igyekeztem körülnézni, de nagyon sok mindent azért nem láttam. A suli 2 múzeumlátogatást szervezett, míg ott voltam, azokra el is mentem, és micsoda meglepetés, én voltam az egyetlen diák, akit ezek érdekeltek. Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy ezek nem a nagynevű múzeumokra irányultak, soha korábban nem hallottam róluk én sem. Voltam szellemtúrán is. Egy idegenvezetővel sötétedés után sétáltunk London óvárosában 2 órát, és ő elvitt minket olyan helyekre, ahol állítólag látni néha kísérteteket. Huúúú.:o) Érdekes történelemóra volt. Később napvilágnál is megnéztem a helyszíneket (már amit megtaláltam).

Voltam a Towerben is. Egy egész napot töltöttem ott, de nem láttam mindent. Aki arra jár, ki ne hagyja! A British Múzeumban is tiszteletemet tettem. És ha megköveznek is egyesek, azt mondom, nem tetszett. Borzasztó sok tárgy volt kiállítva, de magyarázó szöveg alig. Szóval ha az ember tanulni menne, hagyja ki, ha valami olvasmányélmény után meg akar nézni egy-egy korszakot tárgyakban, akkor menjen el. Ingyenes.

London sok nevezetességéhez nem jutottam el időhiány miatt.

A magánéletem is alakult közben. A párom már nagyon türelmetlenül várt haza, és nagyon nyűgös volt. E nélkül a fél év nélkül, viszont nem tudom mikor vette volna rá magát az összeköltözésre, így viszont január végén költözik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ausztráliával kapcsolatos álmok egyelőre parkolópályára kerülnek.

Ha úgy érzitek, valami kimaradt, kérdezzetek. Gyors választ nem ígérek, mert még nincs net otthon, és egy szemműtéten is átesek jövő héten, ami után a képernyőbámulást mellőznöm kell egy ideig. (Lehet szurkolni. :o))