2008. március 19., szerda

Adó

Hétvégén vettem a bátorságot és elkezdtem kitölteni az elektronikus adóbevallási nyomtatványt. Beírtam a magyarországi jövedelmem, és azt mutatta, hogy bizony jár vissza pénz, majd beítam az angolt is, és jött a hideg zuhany. 300 ezer forint adóhátralékot mutatott a gép. Ugye nem kell mondanom, hogy kicsit kétségbe estem?! Nem nagyon értek én ezekhez az adópapírokhoz. Szóval összeszedtem a papírokat, átadtam anyámnak, akinek van adószakértő ismerőse. Majd meglátjuk, mi lesz a vége. Nagyon remélem, hogy nem kell befizetnem semmit, elvégre kint is adóztam, még ha keveset is, és az is visszajárna, mert nem értem el az adózáshoz szükséges minimum bevételt.
A friss teveimről ma-holnap a másik blogon fogok írni.

2008. március 10., hétfő

Lesz folytatás

Mint a címben. Azt még nem tudom, hogy melyik blogon, de most úgy néz ki, lesz folytatás.
Egyelőre a lehetőségek felmérése folyik. Majd beszámolok.
Ui.: A szemműtét jól sikerült. :)

2008. január 11., péntek

Az idő megszépítő távlatából

Három hét Londonnal vagyok adós.

Szóval a következők történtek velem szigorúan nem időrendi sorrendben.

A Stonehenge-Salisbury-Winchester kirándulást elhalasztották egy héttel, mert a sofőr megbetegedett és nem tudtak mást küldeni helyette. Persze a sofőr nem telefonált be, a mi kísérőnk kezdett utána telefonálni a busznak, és jó háromnegyed órát fagyoskodtunk mire kiderült, hogy hiába keltünk fel korán reggel. Szerencsére egy héttel később megtartották a túrát, és akkor már két osztálytársam is jött, így nem egyedül voltam végig. A Stonehenge-nél elkapott minket egy nagy zuhé, és egész nap lógott az eső lába, vagy esett is. Kénytelen voltam sálat venni magamnak az ajándékboltban. Ami rossz volt, hogy a buszban csak a légkondi működött, a fűtés nem. Azért túléltük. A szél és esőálló dzsekim jól vizsgázott. Arra nem gondoltam, hogy az arról lecsorgó eső majd mind a nadrágomon köt ki. :o) Amúgy a kövek nagyobbak, mint hittem, és sokkal több időt is el tudtam volna ott tölteni, mint amit lehetett. A salisbury-i katedrális valami csodálatos! Láttam a legépebben fennmaradt Magna Carta példányt élőben! Nagy élmény volt az is. Winchester nem hagyott bennem nagyon mély nyomokat, mert bár a katedrális ott is szép volt, éppen mise kezdődött és nem túl udvariasan tessékelték kifelé a turistákat,közük engem is. :o( Összességében jó volt, csak kicsit rohanósra sikerült az a nap.

A banyáról, akinél laktam kiderült, hogy nem engem tüntet ki a bunkóságával, hanem egyszerűen ilyen. Ezt arra alapozom, hogy mikor mondtam neki, hogy nem szeretem ezt vagy azt, többé olyat nem csomagolt. Mindenesetre örülök, hogy többé nem kell látnom.

A suliban másfél hét alatt kikönyörögtem, hogy legalább egy hősugárzót tegyenek be a termünkbe. Ettől sokkal jobb lett a helyzet. Én még így is kabátban ültem, mert éjszaka otthon átfagytam annyira, hogy nem is olvadtam ki egész nap. (A 6 hónapból 5 hónapot folyamatosan fáztam.) A practise class-os tanáromhoz odamentem másfél hét után, hogy szeretnék erősebb csoportba járni, amit ő helyeselt is, így másnaptól már a szintemnek megfelelő csoportba jártam. Ekkor a normál csoportom még jó volt. Ott voltak olyan diákok, akiknek a szintje az enyémhez közel volt (felülről), és a tanár inkább hozzánk igazította az órák menetét. Az utolsó hétre viszont én maradtam egyedül az erősebbek közül, és erősen leszállította a tanár a színvonalat. Akkor már unatkoztam azokon az órákon, de már nem volt értelme semmit sem csinálni.

Londonban igyekeztem körülnézni, de nagyon sok mindent azért nem láttam. A suli 2 múzeumlátogatást szervezett, míg ott voltam, azokra el is mentem, és micsoda meglepetés, én voltam az egyetlen diák, akit ezek érdekeltek. Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy ezek nem a nagynevű múzeumokra irányultak, soha korábban nem hallottam róluk én sem. Voltam szellemtúrán is. Egy idegenvezetővel sötétedés után sétáltunk London óvárosában 2 órát, és ő elvitt minket olyan helyekre, ahol állítólag látni néha kísérteteket. Huúúú.:o) Érdekes történelemóra volt. Később napvilágnál is megnéztem a helyszíneket (már amit megtaláltam).

Voltam a Towerben is. Egy egész napot töltöttem ott, de nem láttam mindent. Aki arra jár, ki ne hagyja! A British Múzeumban is tiszteletemet tettem. És ha megköveznek is egyesek, azt mondom, nem tetszett. Borzasztó sok tárgy volt kiállítva, de magyarázó szöveg alig. Szóval ha az ember tanulni menne, hagyja ki, ha valami olvasmányélmény után meg akar nézni egy-egy korszakot tárgyakban, akkor menjen el. Ingyenes.

London sok nevezetességéhez nem jutottam el időhiány miatt.

A magánéletem is alakult közben. A párom már nagyon türelmetlenül várt haza, és nagyon nyűgös volt. E nélkül a fél év nélkül, viszont nem tudom mikor vette volna rá magát az összeköltözésre, így viszont január végén költözik. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Ausztráliával kapcsolatos álmok egyelőre parkolópályára kerülnek.

Ha úgy érzitek, valami kimaradt, kérdezzetek. Gyors választ nem ígérek, mert még nincs net otthon, és egy szemműtéten is átesek jövő héten, ami után a képernyőbámulást mellőznöm kell egy ideig. (Lehet szurkolni. :o))

2007. november 20., kedd

Elmaradoztam

Minden olvasomtol elnezest kerek, hogy nem irok gyakran, de nem akarom az idomet internetkavezokban tolteni, inkabb London megismeresevel vagyok elfoglalva. Otthonrol majd potolom az elmaradt elmenybeszamolokat. Mar csak napjaim vannak itt. Kitartas. :D

2007. november 5., hétfő

London

Eltoltottem az elso egy hetemet Londonban.

Sokkal jobban erzem itt magam, mint a szigeten. Egyreszt eddig senki nem bunko, masreszt van elet es nem unatkozom. Tovabbra is egyedul toltom a napjaim, nem vagyok az a konnyen baratkozo tipus. Ez kulonosebben nem zavar, megszoktam, hogy a korombeliek ritkan erdeklodnek azok utan a dolgok utan, ami engem erdekel. Mivel este 5-kor zarnak a muzeumok, tanitasi napokon nem nagyon jutok el megnezni, inkabb hetvegen megyek, de akkor iskolai program is van. Most vasarnap peldaul egy buszos kirandulas lett volna, de elmaradt, mert a sofor lebetegedett, es a ceg nem tudott masikat kuldeni. Szerencsere jovo heten potoljuk.

Itt is hideg van. A hazineni este fut 8-10-ig, mert hat a futes draga. A suliban sincs futes. Szoval kabatban vagyok egesz nap. Ez a fazos resze Anglianak nem igazan tetszik. Remelem otthon jo meleg lakas fog majd varni. Ha nem, akkor gyorsan sutok majd tokot, vagy ilyesmi. :)

A hazineni eleg furcsa. A lakasban a konyha kiveteleve mindenhol padloszonyeg van. Meg a furdoszobaban is! A cipomet le kell vennem meg a lepcsohazban, es ott vehetem csak fel. Ugyanakkor a lakas mocskos. Mosni nem moshatok, nem fozhetek (ezt tudtam elore), igazabol semmit nem csinalhatok, igy igyekszem a leheto legkevesebb idot tolteni ott. Reggel 8-kor eljovok, es este 7-8 korul megyek haza. Sokat gyalogolok a varosban, es elegge elfaradok estere.

Az angoloraim kisse unalmasak. Eddig egy (nekem) uj nyelvtan volt, meg szavak, amik ujak. De az ismetles sosem art, ugye. Egyebkent az iskolaban a latin-amerikaiak es a tavol keletiek erosen felulreprezentaltak. Europai alig van. De legalabb nem tudom gyakorolni a magyart.

2007. október 25., csütörtök

5 honap

Ma 5 honapja, hogy erre az atkozott helyre erkeztem. A remalom mar csak 3 napig tart, Londonban jol fogom erezni magam (ha a hazineninek csak egy feje lesz). Nem sokat irtam a kukta szemetsegeirol, es nem is fogok, mert szeretnem az egeszet kitorolni a fejembol, es egyszer majd ha evek mulva visszaolvasom a blogot (ha meglesz meg), akkor nem akarom, hogy a leirtak felidezzek, miket eltem at.
Mindenesetre orulok, hogy belevagtam, mert bar az itt toltott 5 honap eletem egyik legkeservesebb idoszaka, de legalabb nem fogok 20 ev mulva azon sirankozni, hogy bar megtettem volna, mig lehetett.
Mindenesetre tovabbra is ugy gondolom, hogy egy ausztral utba egyedul nem vagok bele megsem. Persze igyekszem majd meggyozni a tarsam, hogy egyutt azert megis jo lenne. :)
Londonbol is igyekszem majd tudositani, nem tudom, milyen lehetosegek lesznek, nem igerek semmit.

2007. október 20., szombat

Kulononsen ugy nehez egyedul, hogy tudom, otthon mar nagyon var vissza a ferfi, akit szeretek. Az ido amugy most jo. Szep oszunk van.
Az angolom messze nem fejlodik ugy, ahogy en azt vartam. A kovetkezoket tudom irni:
Reading: Tovabbra is olvasok angolul, sikerult szinten tartani. (Ez jo.)
Writing: Ezt nem gyakoroltam, tovabbra sem tudok irni.
Speaking: Kisse gyorsabban, de ugyanugy hibatol hemzsegve beszelek. Tavol allok attol, hogy ugy tudjam kifejezni magam, ahogy szeretnem. A szokincsem alig nehany szoval bovult, azok foleg a munkamhoz kapcsolodnak.
Listening: Ez fejlodott a legtobbet. Eleinte minden 3-4. vendeget ertettem csak meg, most ez mar feljott a minden masfeledikre. A filmeket felirat nelkul nezem mar, mert olvasni is meg a hallott szovegre is figyelni nem megy. Nem ertek mindent, de jobb, elvezhetobb igy. Szoktam kvizmusorokat is nezni, azokbol alig ertek valamit. Pl a leggyengebb lancszemben tul gyorsan beszelnek ahhoz, hogy ertsem. Plane, ha nehez a kerdes. Neha azert kiszurom, mirol van szo.