Második lépés

Túl vagyok a kintiekkel való első interjún. Egyrészt felmérték valamennyire az angol tudásom, másrészt megkérdezték, mikor tudok menni. Az elsőre azt mondták, nagyon jó, nem lesz semmi gond, a másodikra azt válaszoltam: jövő héten. Ennek nagyon örültek. :-) Valaki éppen visszamondott egy pincéri állást, így éppen van hely, ahova küldeni tudnak. Ez is szálloda. Szóval pincérnői karrier elé nézek. Az egyetlen aggodalmam pillanatnyilag az, hogy fáj a csuklóm. A sok pakolástól előjött az ínhüvely-gyuszim, és a folyamatos igénybevétel miatt nem akar elmúlni. :-(
Hogy visszakanyarodjak. Lehet, hogy a szaállodától is akarnak majd még beszélni velem, de ez nem biztos. Most a hölgy, akivel beszéltem, értesíti őket, hogy vagyok én, aki mennék, mi legyen, beszélnek velem, vagy menjek látatlanban. Mindkét eset gyakori. Most nincs más dolgom, mint készülni az utazásra és várni az értesítést. Juhhé! :-)