2007. szeptember 16., vasárnap

Lengyeljeink

Mielott belekezdek a tortenetbe, elore kell bocsatanom, hogy altalaban nincsenek gondjaim a lengyelekkel es nem tekintek rajuk eloitelettel.
Es akkor most a mese.
Egyszer volt, hol nem volt, Encok megerkezett a szallodaba. A szallodaban akkor mar 2 lengyel dolgozott G es M. G mar tavaly is ott dolgozott, igy ismert mindent es mindenkit jol. Baratsagosan fogadtak Encokot es nem is volt semmi problema. Egy hetig. Addigra G elhatarozta, hogy nem szereti az uj jovevenyt, es elkezdett utalatoskodni. Ez addig fokozodott, mig mar nem alltak szoba egymassal, es az utalat kolcsonos lett. G reszerol a durva megyjegyzesek mindennaposak voltak. Encok igyekezett kerulni minden erinkkezest G-vel, de mivel egyutt kellett dolgozni ez nem ment 100%-osan. Panaszkodni nem lehetett, mert egyreszt G okosan csak akkor volt bunko, mikor nem volt senki a kozelben, illetve maximum a kukta, aki szinten nem szivleli Encokot, masreszt G nagyon jol dolgozott, es jovore is visszavarjak, a fonok erosen tamogatta mindenben. Encok tudta, hogy G es M augusztus elejen visszamennek Lengyelorszagba, es akkor elmulik ez az idoszak. Igy is lett. Masik ket lengyel erkezett M es E, akik sokkal baratsagosabbnak bizonyultak. Csakhogy ezek nagyon kis fiatalkak, es M ugy gondolta, a G altal kiharcolt elojogok neki is jarnak. Viszont az o munkajaval rendszeresen gondok vannak. E munkajaval meg mindig. Ezen kivul E egyaltalan nem beszel angolul, igy csak M-en keresztul lehet vele kommunikalni. Erdekes ugy feladatot adni valakinek, hogy allandoan tolmacs kell hozza. Ezen kivul eleg lustak is es egyaltalan nem igyekeznek jol vegezni a munkajukat. Valahogy nagyon fenn hordjak az orrukat. Rendszeresen elhangzik az "Ez nem az en dolgom" mondat. Csakhogy a kifogasolt feladat bizony sokszor az ovek. Kenytelenek voltunk panaszkodni, hogy valamit mindig mi vegzunk el M helyett, holott az o feladata. Nem mintha nehez lenne, de mindenki csinalja meg a maga dolgat, azert fizetik.
Miutan egyik nap panaszkodtunk, nehany nap mulva beszelgettunk a fonokkel es viccesen megjegyeztuk, hogy jo a leves, igyekeznunk kell majd. Leirom parbeszedet, ami elhangzott.
Mi: Igyekeznunk kell majd a levessel.
Fonok: Miert?
Mi: Hogy kapjunk belole.
Fonok: Miert ne kapnatok?
Mi: O, hat M kijelentelle, hogy nem a szolgank, ha akarunk levest, magunknak kell gondoskodni rola.
Fonok (kicsit elborulva): De igen is szolga.
Fonok (kicsit kesobb): Ne aggodjatok, kaptok levest.
Erdekes modon masnap mar ujra megkerdezte M, akarunk-e levest.
Nem mintha mi nem tudnank merni magunknak, csakhogy mi epp a kajakkal rohangalunk a konyha es a vendegek kozott, mikor o megkapja a levest, es nincs idonk merni magunknak. Ugyanez a helyzet a vacsival. Kozolte, hogy o nem szolga, vigyuk magunknak abba a szobaba, ahol eszunk. Neki kb 4 meter seta oda-vissza. Es van ra ideje, mig nekunk nincs. Ezt is megcsinalja ujra. :)
Par napja besetalt a fonokhoz, hogy marpedig neki vasarnap estere szabadnap kell. Nem megkerdezte, hogy lehet-e, mert fontos lenne. Nem. Kijelentette. Vegulis a fonok atvarialta a szolgalatokat es megkaptak, de hat azert ez nem a legjobb modja a kommunikacionak. Nem beszelve arrol, hogy ezzel nekem okozott egy szabad estet (- 10 £) es egy nagyon durva estet, mert csak 2-en leszunk a normal 3 helyett pincerek azon a vasarnapon - az egyikunk eppen ot fogja helyettesiteni.
Amin meg mar vegkepp csak nevetni tudtunk, hogy kijelentette, hogy jovore o fogja a kukta munkajat vegezni, E pedig pincerkedni fog. Nyelvtudas nelkul... Azon csodalkoznek, ha egyaltalan visszajohetnenek jovore.
Ket napja a szakacs panaszkodott vagy 10 percig miatta. Vele is kozolte ugyanis, hogy valamit nem csinal meg. :D Vicces elkepzelesei vannak a sajat fontossagarol.
Mindenesetre, miota veluk ilyen sok gond van, a fonok is rajott, hogy ugyan Encok egy fura bogar, de mindig lehet ra szamitani, a munkajat is elvegzi, a vendegek is szeretik. Encok most mar erzi, hogy megbecsulik. Egesz jol erzi magat. :)
Itt a vege, fuss el vele.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Encok!

Orulok, hogy azert jobban, meg jobban alakulnak dolgaid! :-))

Csabi

Névtelen írta...

Szia Enci,

Széles Péter vok Mo.-ról. Véletlenül találtam meg a blogod a neten. Rettentő nagy segítségre lenne szükségem tőled. Az EUWORK-ön keresztül mennénk ki, erről kéne minél több info. Remélem nem terhellek ezzel túlságosan, és segítessz nekem. Megadnám az e-mail címem, írj légyszíves, hogy feltudjam venni veled a kapcsolatot. dusan25@freemail.hu. Ne haragudj, ha terhellek téged, de tényleg nagyon fontos lenne. Peti.
ui: Nagyon jó a blog.